2008. november 15., szombat
Sonata Arctica: az északi fény az éjszakában
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
Nem vagyok az a metál-rajongó, akit könnyű elragadni. Sokszor
kritikusan, távolságtartóan viszonyulok koncertekhez. Legtöbbször nem
szeretem, hogy a hangosítás túlzó, és a zene tulajdonképpen nem nagyon
játszik szerepet. A koncertek nagy része meglátásom szerint csupán
ürügyül szolgáltatnak az észvesztéshez, amit a kábítószer, alkohol,
pogózás jelent.
Ilyesmi volt a
Sonata Arctica
elő-zenekarainak koncertje is: túlzott hangosítás, dallamtalan zene. Bár ismertem a
Pagan's Mind
és
Vanishing Point
zenéjét
, de alig találtam bennük értéket, akárhányszor hallgattam meg, és a
koncerten bár felismertem pár számot, de igazából a Sonata Arcticát
vártam. Ahogy érezhető volt a levegőben, hogy mindenki nagyon várja.
Csak a Sonatat várja. Nem hiába. A Sonata egészen más.
Meg kell jegyeznem, hogy a Vanishing Point zenéjében van némi fantázia, de a
Pagan's Mind
az tényleg ész nélküli zene. Sajnos a Vanishing Pointból nem sokat
hallottam, és a Pagan's Mind volt a főbb, tehát második előzenekar,
amit ki kellett várni. Tudtam, hogy ki kell, azt nem,hogy mennyit.
Szerencsére nem sokat, kilencre már elkezdte a Sonata.
A Sonata Arctica látszólag kicsit giccses, sablonos zenét játszik. A
besorolása szinfonikus metál, ami valószínűleg a legtalálóbb. Igaz az
is,hogy bizony sok sablon van a zenében. Egy kis Deep Purple-t fedeztem
fel, és egy csomó Queen-szerűséget. Van egy számuk, amely teljesen
hasonló az Innuendo-hoz, és a többi szám is, átveszi az
Innuendo
és a
Bohemian Raphsody
eklektikus, szinfonikus stílusát. A Queen kapcsolat nem véletlen: a
koncerten közjátékként például lejátszották a közönséggel a "
We will Rock You"-t.
Kicsit ez is sablonos, de ahogy az énekes megszervezte a három részre
osztott közönséget, az zseniális volt, és még sehol nem láttam ilyet
koncerten. A közönség harmada pisszegett, másik harmada bummolt, a
harmadik meg normál dob-hangot játszott, és az énekes elirányítgatott
egy dobszólót, majd ebből lett a "We will Rock You". Zseniális.
Zseniális az is, ahogy a zenekar a zene minden csínját-binját kezeli.
Látszik, ahogy az európai zene elemei a kisujjukban vannak. A
szimfonikus zene, a Queen, a pörgős heavy metal, a
Deep Purple
. Olyan sót állítanak össze mindebből,hogy az ember csak néz.
A profizmushoz hozzá tartozik a tökéletes angol tudás. Tony elmondott
egy anekdotát angolul, és egyébként is messze bővebben beszélt, mint
mondjuk Bruce Dickinson, akinek angol tudással nyilván nincs gond. Ezek
az újabb generációs finn zenekarok azonban kissé intellektuálisabb
egyénekből állnak. A számok persze angolul vannak, így lehetséges, hogy
a közönség érti, énekelni tudja. Ez az, amit a magyar zenekarok
általában nem tudnak, és ez a nagy különbség a sikeres finn pop és
rock, és a magyar, nemzetközi szinten eredménytelen zene között.
Miközben az angol tudás ugyanolyan pergő, mint a zene, mégis van egy
finn akcentus, amit fel lehet ismerni, és szívet melengető számomra.
Olyasmi, mint az indiai angol akcentus. Ez már nem egy tökéletlen
angol, hanem az angolnak egy "tájszólása".
A tökéletes show
és illúziója még a szőke finn fejek, az "északi istenek" hajzuhataga,
ahogy beterítik az északi fényben fürdő színpadot. Engem nem könnyű
meghatni, de ez a zene, ez a koncert túláradó érzelmeket keltett
bennem. A Sonata Arcticat egyébként futó-zenének használom, és emiatt
ismertem, de ahogy ezeket a sablonokat kezelik, abban van egy
utánozhatatlan egyediség. A Sonata Arctica véleményem szerint valami
újat teremtett. A szimfonikus rockból, a finn gótikus rockból - ugyebár
a Nightwish a szomszédban termett - a pörgős metálból, a finn életből
és alaphangulatból (ld. Rasmus és Him) egy olyan dolgot kovácsoltak
össze, ami egyedi.
Ezt a zenét érteni igazán az érti, aki a
Rasmus, Him zenéjét is szereti, aki végighallgatta a Nightwish-t, aki
érti a klasszikus zenét is. De ha ebből csak egy kicsi is meg van,
akkor is elragadhatja. Zenéjük beleilleszkedik a hagyományos rock
fétisbe: ugyanúgy feketébe öltözött csajok és hosszú hajú srácok a
törzsközönség, de nekem valami többet is jelent.
A Sonata
Arctoca kemi (Kemiből származó) zenekar. Kemi pedig egyrészt Finnország
Fűzfője: egy óriási papírgyár a Botteni-öböl sarkában. Tényleg, ha
kimegyünk Kemi közepén a tengerpartra, akkor a nagy sötét finn
éjszakában ennek a papírgyárnak a fényei és füstje borítja be a
horizontot. Ezen kívül a városban alig van valami: kietlen, kicsi,
eldugott, világvége.
És mégis. Kemi Lappföld déli határa, a
város körül rénszarvasok, rókák, farkasok, medvék rohangásznak az
éjszaki északi fény alatt, és már-már a tundra kietlen zordságában
szenvedő, magasra nőtt, hóban roskadozó fenyők, végtelen rengetege.
Nem lehet igazán megérteni e nélkül a kettősség nélkül a Sonata Arctica
zenéjét: a finn depresszió, kilátástalanság, kietlenség, és az északi
romantika, mitológia, az északi fény regéjének kettőssége nélkül. Ez a
kettősség az, amin a zene kikristályosodik. Ettől a zene életszükséget,
és túláradás. Fény a sötét éjszakában, és a visszafogott finn szívek
túlcsordulása. És mindezt déli embereknek csak sejteni lehet. Nekünk ez
a farkas-hordák romantikája.
Pörgős a zene, olyan túláradóan
pörgős, hogy a koncert hallgatóinak érzéseit nem is fejezi igazán ki
az, hogy van-e pogó, és mekkora a tapsvihar. Úgy éreztem, hogy
legtöbbször a hallgatók annyira hatása alatt vannak a zenének, hogy a
pogózás már kevés volna. Csak földbe gyökerezett lábbal hallgattak. Ez
nem a woodstocki tömegek hangulata, hanem egy kisebb közönség
csoportélménye.
A közönség szinte mindegyik számot együtt énekelte
a zenekarral, a koncert majdhogynem leadható lett volna playbackről,
ilyet még nem láttam egyetlen koncerten sem. A
Fullmoon
számban, amely a legnépszerűbb, ismert, hogy a közönség énekli a
refrént, nem is az énekes, de hogy tulajdonképen az összes számot
végigénekeljék, az nem semmi. A
8th Commandment
pedig olyan pörgős, hogy az egész közönség úgy érzi, hogy farkasfalkaként rohan a zenekarral a sötét finn éjszakában.
A koncert után, ha nem jött volna a metró, akkor akár talán a körútig
elnyargaltam volna, olyan energiákat adott a koncert. Nem vagyok egy
túláradó ember, aki ismer, tudja. Kivételes, hogy valami ennyire
elragadjon. A Sonata Arctica szimfonikus, furcsán-egyedi, lendületes és
változatos zenéje elragad, olyan valami, amit magaménak, érzek, amivel
azonosulok. Ajánlom mindenkinek.
Ilyen hangulatos, elragadó
koncerten még nem voltam, beleértve a Deep Purple-t és az összes
Szigetet. (A Purple zenéje azért jobb).
math írta
2:00-kor
|
2008. március 28., péntek
Riport
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
A napokban megkeresett Szaksz Balázs ex-osztálytársam, hogy a Veszprémi indexben készítene velem egy interviewt, ugyanis mostanában olyan cikksorozatuk van, hogy külföldre távozó veszprémiekkel mi van.
Szerintem ez az interview egész nettre sikerült, jól összefoglalja, keretezi, iletve bevezeti ezt a blogot. Ha valaki rövidebb csemegére kíváncsi, hát itt van:
Első rész: http://www.index.veszprem.hu/cikk.php?id=17268
Második rész: http://www.index.veszprem.hu/cikk.php?id=17280
Special thx to sax
math írta
11:14-kor
|
2007. január 8., hétfő
Loppu
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
2006 végével a suomi blognak is vége lesz, hacsak nem térek vissza. Lehet, hogy ha valami nagy esemény lesz Finnországgal kapcsolatban, akkor irok még ide, egzébként viszont lezártam a blogom.
Üdv minden Suomiban maradt magyarnak!
Végezetül hallgassuk meg a finn himnuszt!:)
M.
math írta
16:28-kor
|
2006. december 17., vasárnap
Pikkujoulu
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
A Tieto-X karácsonyi buli jó volt. A szokásos volt annyiban, hogy valamelyik évben volt már ott. A kaja és a pia is szokásos: kaviár, lazac, pástétom, pulyka aszalt szilvával. Sör, bor, likör, glöggi, cider. És cigi. Kiderítettem, hogy a cégben nagyon sokan cigiznek úgy, hogy ital mellé partin.
Elterjedt, hogy ott hagyom a céget, így elég sokan odajöttek, és elbúcsúztak. Nem volt azonban tömeges, jól esett. Csak olyanokkal beszéltem, akikkel szívesen beszéltem.
A végén egy kicsit elbambultam, egy oszlopnak támaszkodtam, és a HR-es nő észrevette. Kedves, érdeklődő nő, aki előtte is érdeklődő volt, többek között azért, mert Budapesten élt egy évet. Az ő kérésére mondtam el leginkább, hogy azért mennyire sajnálom itt hagyni ezt az országot. Néhány embert konkrétan nem is ismertem névről, mert nekem elég nehéz volt mindenki megjegyezni, és ők mégis ismertek engem.
Például egy lánnyal arról beszéltünk, hogy a Jussi, aki munkatársam volt, szintén elment, és milyen jófej srác volt. Tényleg az volt, egy korábbi partyn hajnalig vitáztunk valamiről, és végül igazat adott nekem. Ritka egy jelenség ez. Azt hiszem, kölcsönösen becsültük egymást. Érdekes srác volt, szerette a Linuxot, és ő is kutatásból jött. Nem a szokványos programozó, és nem a szokványos finn.
A parti a gát mellett volt, és most éppen nagyon sok víz jön le az Oulujokin, megnyitották a gátakat, ami ritka látványosság. Nagyon nagy erővel özönlött a víz az éjszakában, igen hangulatos volt.
Péntek óta egyébként hideg is van. Hó persze nem esik, csak egy leheletnyi van. Jobb, mint a semmi. A hétvégén sorban dobálom ki a cuccaimat, és a keveset, amit el tudok vinni, pakolom be. Válogatni kell nagyon. Az ember sajnálja. Még olyan is van, amit a Móni hagyott itt, és úgy is sajnálom. De ki kell dobni, nem fér be sok minden.
Kidobtam az összes számlát, és a mastercardos számla olyan, hogy rajta van a szám, a címem, a nevem, szóval azzal tulajdonképpen rendelni lehet. Emiatt ezt elégettem. Kivittem a tengerpartra, és ott van egy tábortűzhely. Nagy szél volt, ami segített égni, de a papírkötegben nehezen ég, sokat kellett piszkálni, mire elégett. Környezetszennyező voltam kicsit. A CO2 kibocsátást növeltem, a helyett, hogy recirkuláltam volna. A tenger egyébként nem fagyott még vissza.
Lent ugyanis egy csomó kuka van, és most néztem meg csak komolyabban, hogy mennyire fejlett szelektív hulladékgyűjtés van. Azelőtt csak a sok prospektust és újságot tettem a jó kukába, a többit az általánosba raktam.
Most láttam, hogy van még karton, és „energia”. Az „energia” az egy kérdéses kategória, mert vajon mi számít bele? Úgy láttam, hogy oda mehet minden műanyag, szóval még a ruhákat is oda dobtam. Most ezzel tele is lett a kuka nagyon.
Reniékkel találkoztam, mert náluk volt a kulcs, és hogy beszéljünk egyet. Nagyjából egy egész délutánt eltöltöttünk evéssel, majd ők vásárlással. Én velük tartottam, mivel kocsival vittek, és hoztak, megvártam őket. De nem is bántam, semmi más dolgom nem volt már, sokkal jobb volt velük járnia várost és beszélgetni, mint otthon üldögélni.
math írta
16:26-kor
|
2006. december 15., péntek
Second hand
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
Már azt hittem, hogy végig ez a meleg idő lesz. Már egy hónapja tartott. Előtte egy hónapig pedig hideg volt. Érdekes ciklikusság. Soha nem votl még ilyens ötét Ouluban. Most, hogy nincs hó, állandóan felhős az idő, és esik, sokkal sötétebb van, mint más években. Szombaton például egész nap be voltak kapcsolva az utcai automatikus lámpák.
Egyébként nem olyan nagy baj, hogy így alakult az idő, mert ha végig sielős, szép idő van, az ugyan nagyon jó, de megszakadna a szívem itt hagyni. Most az utolsó napokban hidegre fordul az idő. Tegnap óta havazik, de még olvadós az idő +-0 fok körül van. Ez még nem jó semmire. Holnaptól viszont normális tél lesz, teljes minuszokkal.
Ez sem baj, hogy a végén így alakul, mert azért mégis csak szégyen lett volna, ha az utolsó kép Finnországról az, hogy december közepén eső. Ilyen még nem nagyon volt szeritnem, hogy ennyire tartósan ennyire meleg lett volna. A finnek megmenekültek a fekete karácsonytól, mert elég masszív hideg lesz ahhoz, hogy még Helsinkiben is legeyn valami kis hó.
Szombaton kondizni voltam, de módjával. Mindig hasizmozok ugye, mert ez alegfontosabb, és más nem is nagyon kell. A hasizomláz egészen türhető dolgo egyébként. Egészen addig, amíg nagyon durva, mert akkor meg már a nevetés is fáj.
Azért sem erőltettem, mert a futásnál is fájna, ah erős lenne a hasizomlázam. Csak mértékkel lett, pont jó volt. Kedden futottam be, és aztán még haza is, mert elment az orrom elől a busz. Gondoltam, ha már fél órát várok, akár haza is mehetek. Egyébként csak gyalogoltam, nem futottam.
Szerdán az utolsó go est a Milouban, megittam két cidert, az is az utolsó, és játszottam egy kb azonos erősségű játékossal, ami érdekes volt, de kikaptam. Valószínűleg a 2 cider miatt. Jól álltam, de elrontottam.
El kellett intéznem a bótorok eladását. Ez egy furi dolog. A lakást bérbeadó cégemnek teljesen üresen kell a lakás. Érthető, ők cég, és nem holmi magánember, aki öról egy pár bútornak, legfeljebb kiviszi a mökkibe.
Szóval ha bótor marad bent, akkor azért fizetni kell. Kell a takarításért is, és azért is, ha nincsenek meg a kulcsok. A kulcsok meglesznek, ami meglepő, mert azt gondoltam, hogy elkavarodott legalább egy. De nem.
Az első hasnzáltárus azt mondta, ők már nem vállalják, miért nem jöttem korábban. Hát azért nem, mert az utolsó napon akarom, hogy elvigyék, és gondoltam, elég ezen ahéten szólni. Még ingyen sem kellett nekik a bótor. Nekem még úgy is jobb, mint a semmi, nekikis az kéne, hogy legyen. Na kerestem egy másikat, és az vállalta, hogy eljön hétfőn. Éljen. Még fizetni is fog szerintem. A mosógép az például egy olyan darab, hogy azért lehet pénzt kérni, mert nemrég vettük, múködik, és miért ne vennék meg használtan? Nem annyira személyes dolog. Van egy szép heverőm is, még a Miklóstól vettem. A többi bótor nagyjából olyan, hogy ha ingeyn elviszik, örülök. Remélem, tényleg eljönnek hétfőn, és meg tudunk éllapodni. Ha kapnék 100 eurót, az jó lenne, ha 200-at, akkor nagyon sirály.
Ma karácsonyi parti a cégnél, sok zabálás, sok piálás. Nekem némi piálás.:) Hétfőn már be sem jövök, hanem itt hagyok ma mindent. A mobilomat kérték, amit itt hagyok, nem fontos. Bár emlékbe jó lett volna.:)
math írta
13:38-kor
|
2006. december 8., péntek
Egy napig hó
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
(Ez egy többnapos bejegyzés, végig jelen időben. A kép helszíne az a nagy kertvárosi övetzet, amin át szoktam futni. Már korábban észrevettem ezt az érdekes konstellációt, de most hóval kicsit szebb.)
Ma ugyebár megint Itsänäysypäivä van, tehát ünnep. Sokat nem lehetett kezdeni, mert egész nap esett az eső. Most épp az imént fordult át hóba, és lement a hőmérséklet nullára Füvön megmarad, de a hideg csak holnap tart, utána megint meleg belátható ideig. Lehet, hogy így fogok innen elmenni, hogy ilyen pancser idő lesz. Mondjuk könnyebb elmenni.
Két naponta próbálok meg futni. Az nem megy, hogy aznap haza is fussak. A mindennap futás talán menne, de kedden inkább feladtam a csomagjaimat. Az ára igen borsos, kb fele annyiba került, mit amennyi értéket írtam rá. Mondjuk egy kicsit több érték van bennük, főleg ha azt nézem, hogy nekem a használt, de jó ruha nem használt.
Rossz ruhát nem küldök haza, annyit nem ér meg. Most lehet, hogy a végén majd üres lesz a koffer. Pontosabban ettől nem félek, mert olyasmit, hogy teát lehet bele rakni. Meg akár vásárolhatnék is még emlékeket, ha nagyon lenne helyem. Nem lesz.
Alapjában nyugtalan vagyok, ami azon látszik, hogy nehezen alszok el.
Na most elmegyek sétálni egyet a hóban, lehet, hogy ez lesz az egyetlen hóesés most már. Persze nem sok hó, és majd holnap éjjel vagy holnapután reggel elolvad.
A hó megmaradt a füvön, és helyenként az utakon is. Érdekes, hogy a fű ilyenkor pár tized fokkal hidegebb, mint a talaj maga. A letaposott ösvényeken sem maradt meg a hó. Azért szép.
Most reggel -5 fok van. Ennek oka kizárólag annyi, hogy bár még mindig délről jönnek a felhők, a szél északi. Ha Finnországba nem jön a meleg levegő délről, nyugatról, akkor hihetetlenül lehűl. Hiszen olyan északon van, mint Szibéria. Egy kis időre gyengül ez az áramlás, és máris -5 fok van. Sajnos holnapól megint folytatódik a déli áramlás.
A finnek már komolyan aggódnak, hogy nem lesz fehér karácsony. Persze Rovaniemibe biztosan fehér lesz így is, de mondjuk Ouluban és délebbre kérdéses. Ha ez az áramlás addig fennmarad, akkor a 3 fokot simán fenntartja, annak ellenére, hogy itt állandóan erősen hűl a levegő. Gondoljunk bele, napi 4 órát süt a nap, és azt is csak éppen, hogy a horizonton. Gyakorlatilag januárban nappal nincs melegebb, mint éjjel, egy napsütéses, csendes napon sem.
Egyébként nagyon nagy különbség az, hogy van egy kis hó. Szebb minden, és főleg világosabb. Azzal a kevés fénnyel, ami itt van, fontos a hó fehérsége. Jobb itt hóval, mint Magyarországon a szürke, kicsit hosszabb nappalok. A 20 óra sötétség szürkeséggel, felhős idővel szörnyű volt.
Ma először volt az, hogy nem csak befele futottam, hanem haza is. Befele mondjuk sokat gyalogoltam, mivel a tájat néztem, jó volt megint havasan. Hazafele rendesen futottam, most elégé fáradt vagyok, nagyot fogok aludni.
Egyébként mostanában én voltam az egyetlen görkorizó. Futóként nem vagyok egyetlen, bár munkaidőben szokatlan, de láttam egy-két futót útközben.
math írta
14:01-kor
|
2006. december 4., hétfő
Kis finn nyavajgás
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
A minap a mytube-on a helsinki valamilyen kórus egy dalára hívták fel a figyelmemet, ami arról szólt, hogy mi minden rossz az életben, speciálisan Finnországban. Érdekes volt olvasni az angol szöveget, amit értettem. A finn szövegből annyit értettem, hogy tényleg ezt éneklik. Olyasmit, hogy drága a sör, a méteres pizza nem is méteres, meg ilyenek.
Azon csodálkoztam, hogy a finnek nem ilyen nyavalygósak. Illetve utána azon elmélkedtem, hogy tényleg nyavalygósak-e, csak eddig nem értettem. De aztán megegyeztünk a barátommal, aki küldte, hogy a finnek valószínűleg tényleg nem annyira nyavalygósak, ez is inkább egy poén.
math írta
16:02-kor
|
A képen az utóbbi évek hőmérséklete látható Ouluban. Jól látható, hogy november első felében volt egy olyan tél, ami szokatlan a többihez képest, az utóbbi időben meg szokatlan meleg van. Olyan, mintha egy ötödik évszak lett volna november elején. Lehet, hogy ez a globális felmelegedés hatása, kaotizálódik az időjárás. Az előző években legalábbis semmi hasonló nincs. Talán az áprilisi szokatlan hideg volt ehhez hasonló még.
Ha van valami, ami még a kavicson görkorizásnál is rosszabb lehet, akkor az a fagyos úton görkorizás. Na jó, ez nem igaz, mert akkor a bicikli-úton mentem volna. Én még mindig a fagyos utat preferálom, mert jobb, ha kicsit csúszkál az a görkori, mint ha akadozik. De a legtöbben valószínűleg inkább a kavicsot választanák. Vagy inkább nem korizni. Én se úgy mentem ki, hogy fagyni fog, sőt, utólag megnézve másfél fok volt plusszban, és csak a földön fagyhatott.
Móninak egyszer mondtam, hogy onnan lehet tudni, hogy fagy, hogy csillog az út. Persze csak jeges időben. Jó megfigyelés, ilyenkor balesetmentő lehet. Szóval nem vágódtam el, de olyan volt, mintha az ember most tanulna jégkorcsojázni. Sajnos ezen nincs mit megtanulni, mert ahhoz, hogy az ember hajtsa magát, hátra kell erőt kifejteni az oldalt álló korival, ami így megcsúszik. A jégkori nem, mert éles. Na azért végigtébláboltam, mert ha már elindultam.
Pedig jó tervem volt, mert a környező kis utcákban tudok egy kört úgy menni, hogy végig az utcán megyek, ami jó. Ha nincs fagy. Nem, ez még nem a tél visszajövetele, csak éjjeli, talajmenti fagy. A hideg nem jön, mivel délről jön a meleg levegő újra és újra. A hideg most az USAban van, és Szibériában. Az időjárás-jelentésben mindig látni, hogy Murmanszktól Kazahsztánig ott van felsorakozva a „második ukrán hidegfront”, csak nyugati az áramlás.
A biciklim befuccsolt. Vagyis elérte azt a határt, amikor már szenvedés vele közlekedni. Egyik nap háromszor leesett a lánc egymás után, otthagytam, és busszal mentem be. Hazafele elhoztam, mert majd a bőrönd eltolására jó lesz, aztán ott hagyom.
A bebiciklizés helyett kitaláltam, hogy akkor futok a munkahelyre. Ez azért elég húzós dolog, mivel vagy egy óra. Oké, jelenleg nem is bírok végigfutni, lehet, hogy később jobb lesz. Elég unalmas is a dolog, de végül is a futás egy jó sport, miért ne sportolna az ember munkába menet? Mindig is próbáltam legalább ilyenkor sportolni. Mondjuk egy se volt annyira durva, mint a futás, eddig a görkori volt a legnehezebb.
A munkahely olyan 7-8 kilométer. Elég unalmas is odáig az út, viszont lehet zenét hallgatni. Sosem használtam ki azt, hogy a mobilomon zenét lehet hallgatni. A kb. hat közül ötön lehet.:) Elhoztam az utolsó projectről is a mobilt, annyira tetszett. Ha kinyitom, teljes billentyűzet van rajta. E-70-es. Egyébként a böngészője is gyorsabb, de csak egy ablak lehet rajta. Nem touchscreenes, de ezt ki tudtam küszöbölni. A billentyűzettel kb olyan gyorsan lehet írni, mint a touchscreen virtuális billentyűzetén. Na maradtam egyelőre a 7700-esnél.
A munkahelyen van zuhany, és öltözőszekrény, vittem be benti ruhákat átöltözni. A dolog így végül is kényelmes, jó. És időm is van bőven erre.
A napokban már érzem azt, hogy el fogok utazni innen, és néha összeszorul a szívem. Igyekszek sokat sétálni itthon is, ebben az időben mást nem is lehet. Szombaton későn este mentem, emiatt megint csillogot kicsit az út. Nem tudom,hogy csinálta plusz két fokban. Vasárnap emiatt nappal mentem el, ami azért is jó, mert a kocsik látnak. Szombat este rám dudált egy. Vasárnap nincs is olyan sok kocsi egyébként eleve. Ezenkívül rájöttem, hogy a parkban az utakat nem kavicsozták, így itt lehet menni egy kis szakaszon.
Sajnos az időjárás azóta is meleg, délnyugatról jön a sok meleg levegő. Pedig még azon gondolkodtam, hogy elmegyek snowboardozni.
math írta
15:20-kor
|
2006. november 28., kedd
Bicikli, görkori
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
A lentebb olvaható okból volt egy ideig kisebb adásszünet.
Hihetetlenül meleg van. Most 6 fok, és 8 fok lesz. Ez azért van, mert délről jön egy csomó front. Az a meleg levegő, amit Magyarországon jön ki a házakból, meg a kéményekből, most mind ide jön. Na jó, ez most egy túlzó kép volt.:)
Rukában valamilyen sí-világbajnokság van, sífutás és síugrás, és még ott is olvad és esik. Iszonyt szerencsétlen egy dolog, mert ilyen szerintem évtizedek óta nem volt. November legvégén Rukában fagynia kell, vagy ha olvad is egy kicsit, éjjel elég havat lehet csinálni. Ehhez képest napok óta olvad. Itt több, mint egy hete. A hó persze így teljesen elolvadt, kivétel pár bucka.
Tegnap szaunázni voltam a gósokkal. Csináltak egy hivatalos klubbot, és elég sok pénzt kapnak az államtól. Új készletek vannak, egy kis tea meg ilyenek. Én nem értettem a finn megbeszélést, nem is túl érdekes számomra, így szaunáztam. A törülközőt elfelejtettem, így a végén lecsapkodtam magam, kicsit vártam, legyeztem magam a karommal, és felöltöztem. Amúgy sem vagyok egy nagy törülközős ember - a lányok szoktak is panaszkodni – úgyhogy nem nagy ügy. Aztán meg úgyis ott góztunk még pár órát.
Elvittem viszont egy villányi cabernet sauvignont, hogy megigyuk. Egy játszmát játszottam egy 2 kyus ellen 4 kő előnnyel, amit megnyertem. A nagy különbségű győzelem annak is köszönhető, hogy a 12 majom ment a tévében, és ő azt figyelte. De addigra tulajdonképpen nyertem.
Hazafele a Toivoniemi szigeten jöttem, amin úgy még soha nem jöttem végig. Szép volt a folyó, enyhe az éjjel.
A biciklimmel egyre több gond van. A lánc állandóan leesik, van, hogy száz méterenként. Ez már olyan, hogy akkor meg se éri biciklivel menni. A másik, hogy ugye a váltó egyik állásában már nem működik a meghajtás, viszont a váltó sem működik, így a dróttal fel van kötve a vázhoz a másik állásban. Egyszer ez is meglazult, és leváltott, és akkor nem működött a bicikli. Ez a kisebb baj, mert ha ez két hetente megtörténik, akkor visszakötöm és kész.
Persze dönthetnék sokféleképpen. Mehetnék busszal, megjavíttathatnám a biciklim, stb. A megjavíttatás túl drága lenne. A busz nem drága (drága magyar viszonyokhoz képest, de a maradék időre már nem sok), de inkább biciklizek, ha lehet. Inkább hozzászoktam ahhoz, hogy igen lassan, óvatosan megyek. Néha csodálkozhatnak az emberek, hogy ott megy egy nagypapi az úton, oszt amikor meglátnak elölről, nem is vagyok nagyapa. A lejtők előtt meg leszállok. Így mondjuk kétszer annyi idő alatt érek be, de ráérek.
A melegebb idő annyira nem lenne rossz, pár hét hideg és hó után a vizes járdák, a nedves fenyők illata a futás este nem is rossz. A görkorizással az a gond, hogy kiszórtak egy csomó kavicsot a jegesedés miatt, és persze nem takarítják el csak az én kedvemért. Azért lehet görkorizni, de nem olyan jó, mint nyáron, amikor elsöprik a kavicsokat. Sokkal jobb a kis utcákon menni a sima úton. Az mindenesetre ezzel kizárt, hogy a munkahelyre görkorival menjek, mert oda a bicikliutakon lehetne jól elmenni csak.
A nagy sötét, a hosszú éjszakák egyébként hó nélkül nem annyira hangulatosak, és sajnos állandóan esik az eső is. Így igazán nappal nincs is, csak szürkület. Most is fél tizenkettő van, de villany kell a lakásban.
Már megint kiégett az égő az egyik lámpában. Elhatároztam, hogy nem veszek, hanem elhasználom a mécseseket, amiket vettünk. Próbálok mindent elhasználni, ami van, bár kidobni pár mécsest, nem egy nagy ügy.
Hasonlóan csináltam kotikalját, mert volt még hozzá való malátakivonat és élesztő. Cukor sajnos kevés, így vettem újat. Aztán jöttem rá, hogy csak egy-két deci kell, annyi meg volt. Na most vettem újabb csomagot, és több lesz. A végén ügyelni kell, hogy kijöjjön. Ha hamarabb elfogy a cukor, akkor most már hazaviszem, nem érdekel. Szimát is vettem egyébként.
A Nokiából hirtelen el kellett jöjjek. Az indoklás az volt, hogy amit csinálok, annak még sem lett meg a specifikációja időben. Érdekes, mert én attól már csináltam, és előre haladtam. Meg is oldottam a legnehezebb problémákat. Érdekes feladat volt.
Szerintem hülyék a Nokiában, én a helyükben folytattam volna a projectet. Most elfüggesztik, aztán majd valakinek eltelik egy hetébe, mire belemélyed úgy,mint én. Nekem meg valami mást kell most csinálnom erre a kis időre, annak se lesz olyan sok értelme. Végül is nekem aztán mindegy, akár decemberre fel is mondhatnék, és vakációznék itt. Mondjuk két naponta snowboardozni menni drága lenne. Meg most nincs is igazán hó. Mást meg mit csináljak?
A tévében megint van a „Kolmas kivi auringosta” (Third rock from the sun”), ami minden idők legkedvencebb sorozatom (na ez jó mondat volt, mi?:) Sorozatokról bővebben itt írtam. Általában csak humoros sorozatokat szeretek nézni, mivel sok értelme nincs nekik szerintem. Megértem, illetve magamon is tapasztalom, hogy a szereplőkhöz és a storyhoz hogyan válhat függővé az ember, de csak ezért nézni hülyeség. Akkor már minimum legyen vicces. A „kolmas kivi” szerintem vicces, és a legtöbb mondanivalója van a sorozatok közül.
Volt valamelyik nap egy aranyos kis film is, „Coyote Ugly” címmel. A film nem is volt olyan nagy, sőt, kifejezetten közepes volt. A szokásos amerikai „hogyan lesz valaki sikeres” film volt, de még csak nem is volt olyan nagy szám. Viszont a főszereplő lány elragadó volt. Igaz, hogy végül is kissé pancser, maga volt a saját sikerének akadálya.
Közben jobban is vagyok, erről itt írtam bővebben.
math írta
13:02-kor
|
2006. november 27., hétfő
A finn nyelvben rejlő népi bölcsesség
Tetszik a bejegyzés, főoldalra ajánlom!
A finn nyelvtanulásban a klasszikus vicces példa, a „tavata” és „tappaa” igék ragozásáról szól. Majdnem mindenkinek elmondják az első pár óra valamelyikén. A „minä tapaan sinua” azt jelenti, hogy „találkozok veled”, míg a „minä tapan sinua” azt, hogy „megöllek téged”. Kis különbség, nagy következménnyel. A dupla „a” a finnben hosszú hangot jelent, ami ráadásul igen szokatlan a különféle nyelvekben, még a magyarban is csak a mássalhangzókat nyújtjuk így. De mi azért legalább értjük a rendszert. Hogy hogy sikerül a két különböző ige ragozása ennyire hasonlóra, az azzal kapcsolatos, hogy a „p” és „v” hangok könnyen módosulnak egymásba a finnben. Így például a találka az már „tapaaminen”.
A „tappaa” egyébként inkább agyonverést jelent, mint mondjuk mérgezést, tehát tulajdonképpen van benne valami: ahhoz, hogy agyonüssünk valamit, általában találkozni kell vele. A „tapa” egyébként meg út. Nyilván a találkára vezető út. Vagy a gyilkossághoz?
A finn nyelv más szavaiban is hasonlóan mély bölcsesség rejlik. A „rakennus” például épületet jelent, míg a „rakkaus” szeretetet. És ki tagadná, hogy a szeretetteljes kapcsolatot valakivel ápolni kell, azaz építeni? A maga komplexitásában egy ilyen kapcsolat kész épület.
Egy másik rejtett összefüggés található a „tie” út, és a „tiede”, tudomány szavakban. Míg általában az „út” szó a spirituális gondolkodásban a vallásokhoz („uskonto”) kapcsolódik, a finn praktikus és reális világban a tudomány mutat utat az embereknek. Egyébként az „uskonto” az „uskaltaa” szóhoz hasonlít, ami merészséget jelent. Valóban: vakmerőség kell az ugráshoz a sötétbe.
A „pelata” ige azt jelenti, hogy „játszani”, míg a „pelätä” azt, hogy félni, ugyanakkor a „palata” jelentése „megjönni”. Érthető, a játék sokszor veszélyes. Azt, hogy „félek jönni játszani”, tehát úgy mondják, hogy „pelkän palata pelata” (ne kérdezzétek, hogy került a „k” a ragozásba!:)
A „gyakorlat” „kokemus, míg a „kokoomus” összetételt, koalíciót jelent. A „csoportgyakorlat” tehát „kokoomus-kokemus”. A finnek, nyilván szeretnek együtt gyakorolni (hogy mit, abba ne menjünk bele), továbbá az együttes, kooperatív dolgokhoz nyilván sok gyakorlat kell. Milyen bölcs.
Az „osata” azt jelenti, hogy valaki tud, képes, míg az „ostaa” a vásárlás igéje. Természetes, hisz a vásárláshoz igen sokat kell tudni, nevezetesen a sok árut ismerni kell, és nem árt kiigazodni az árakban. Kész lexikon egy nagyobb áruház. Ahogy Desz Karesz is mondotta vala: „cogito, ergo consum”.
Az elmúlt években a furcsa finn szavak megjegyzésén igen sokat szenvedtem, és különösen az ilyen hasonló, összetéveszthető szavakat kevertem, és így megjegyezni sem tudtam. Megfejelve a kicsit komplex igeragozási rendszerrel, sokszor igen nagy zavarban voltam, olyasmi esetekben, hogy mondjuk a „sinä ostit„ vajon azt jelenti, hogy „vettél valamit”, vagy azt, hogy „tudtál valamit”.
Eme problémákat élvezetesebbé tehettem volna efféle gondolatokkal, és még talán segít is megjegyezi néhány ilyen bugyuta asszociáció ezeket a szavakat.
A finn nyelv magyarul is tudó valódi etimológusaitól, akik esetleg olvassák ezt (szerény felső becslésem szerint ez kb -1 olvasó), elnézést kérek, ha netán valamelyik példám mögött némi valóságtartalom is lenne véletlenül.:)
math írta
14:34-kor
|